Álomháború 2.

"...Azt hittük ,hogy lassan már vége lesz a harcoknak ,hogy minden lecsendesedik és visszatérhetünk végre a megszokott életünkhöz és mindennapjainkhoz.Persze semmivel sem lett volna jobb visszakerülni ugyanabba a mókuskerékbe ,hiszen a forradalom nem érte el a célját. Nem sikerült eltávolítani a korrupt vezetőket,nem sikerült bármilyen változást elérni..a halottak száma viszont egyre nőtt ..A fővárosban egyre nagyobbak voltak a felkelések.Éjszakánként a a tiltakozók fáklyáitól volt fényes minden utca és hangjuktól zengett a világ,elnyomva minden szirénát és minden fegyver ropogását. Az emberiség kész volt feláldozni magát az igazságért,hogy végre a szabadság ne csak egy egy hazug álom legyen hanem a valóság.
A mai napon is újabb emberek emelték fel a hangjukat,a főváros egyetlen vasúti hídjának közepén álltam és a város fényeit pásztáztam.Minden fáklya reményként égett a sötét éjszakában .A sötétséget az égő házak füstje még átláthatatlanabbá tette. A hídon és a főúton mindenhol fényeket láttam,rengetegen voltunk. Az Országház felé tartott a menet....."

"..Egy kisebb méretű szupermarketbe menekültünk be a kormány katonái elől,lehettünk 10en vagy 20an nem volt időm számolni.Végigszaladtam a sorok között és letérdeltem egy állvány mögé.A szívem vadul kalapált,az érzékeim felerősödtek ..figyeltem és vártam ,hogy mi történik..mint egy sarokba szorított egér ..vajon milyen parancsot kaptak a katonák?Öljenek meg minket?Volt már rá precedens ,hogy a felkelők közé lőttek.Már nem számítottak az emberi életek.De úgy tűnt ,hogy valami tervük van velünk.Nem tudom miért de biztosan éreztem,hogy terelnek minket valamerre..volt néhány ember körülöttem ,aki látszólag nem vélte ugyanolyan végzetesnek a helyzetet mint én ,volt aki a polcokon lévő áruk között válogatott.Nem is értettem ,talán azt gondolja arra tévedt ártatlan vásárlónak gondolják a katonák?!Mérges lettem mikor ezt láttam ,hogy milyen együgyűek az emberek...és gyávák.
Mert akadtak ám olyanok is akik a kormány oldalára álltak ..nem is kevesen..szerették volna visszakapni programozott életüket..
Ahogy elgondolkoztam egyszer csak kiáltást hallottam : "GÁZ!!Fussatok"
Felpattantam és mivel a kijárat felé nem szaladhattunk így hátra vettem az irányt.Észrevettem egy halom cukor mögött egy tolóajtót.Felpattantam a kupacra és elkezdtem ledobálni a csomagokat,néhányan segítettek..halványan már kezdtem érezni a gázt de időben sikerült elhúznom az ajtót. Egy raktár helységbe értünk,éppen hogy világított egy két lámpa.Álltunk és vártunk,nem tudtuk mi legyen.Csak most láttam át a helyzetet ,amit előtte még nem tudtam volna megmagyarázni ..bekerítettek minket..nem mehetünk ki hátul mert ott fognak várni..kintről sikolyokat hallottam,talán itt az idő feladni..talán erősebbnek gondoltuk magunkat mint amilyenek valójában vagyunk és talán az összefogás nem elég egy ilyen mértékben romlott világban,ahol minden fegyver a pénz és a kormány kezében van.
CSönd lett..vagy talán csak a fejemben zajongó gondolatoktól éreztem ,hogy megszűnik a világ körülöttem.Már nem féltem..egy katona jelent meg a kijáratnál-magas volt ,katonásra nyírt frizurájával és sötét pillantásával intett felénk.Széles vállain kitüntetések és nemesi címerek díszelegtek és köpenyben volt..egy volt a nemesek közül..elindultam felé.Befordult és eltűnt a szemünk elől,mikor a fordulóhoz értem elállt a szavam..egy sor katona állt a kijáratnál ,az előbb látott nemes előrébb állt a kezében egy kis tartállyal..egy piros vonalat húztak a földre végig .Megszólalt ,a társaimhoz fordulva:
-Választhattok felkelők!Aki átlép a vonalon azt magunkkal visszük és törvényeink szerint kapja meg a kijáró büntetést..aki a vonalra lép azt itt helyben megöljük.
Tudtuk ,hogy itt nincs választás,ha magukkal visznek az ugyanúgy halált jelent,vagy kísérletezést,kínzást ...de ott még volt egy kis remény..remény ,hogy megmentenek ,remény ,hogy megszökünk..A társaim elindultak a vonal felé.Meredten bámultam ahogy átsétálnak a vonalon a katonák felé...
Már csak én maradtam.A katonák vezetője felém indult és a vonaltól 2 méterre megállt.Mosolygott és felém nyújtotta a kezét:
-Már csak ön maradt felség.-mondta
Nem vagyok képes átlépni a vonalat..nem tudom feladni mindazt amiért eddig küzdöttem.
Egyik lábam a másik után mozdult..és a vonalra léptem.Kihúztam magam és mindkét lábammal a vonalon állva felnéztem rá.Hirtelen felém kapott,hátraléptem de elkapta a derekam és a kis tartályt ami a kezében volt a számhoz nyomta.Próbáltam ellenkezni de erősen tartott.Citromos ízt éreztem a számban és kezdett összemosódni előttem a világ.Meglepetésemben nem is tudtam koordinálni a mozdulataim..nem értettem..azt hittem lelőnek..még ha magam is a nemesek vérvonalába tartozom..tudják h a felkelők élén állok..Nem tudtam megállni a lábamon..az utolsó kép amit láttam az az ő arca volt,ahogyan rám mosolyog..."