Masnihalom és sok kis mignon

Nos hát megint egy újabb technikával a varrással folytatom a kreatív hobbik és technikák feltárását szóval a gyurmát most egy kicsit félretettem. Kisebb háborús övezet van már itt a fotelem mellett.Rengeteg a pozitív visszajelzés ami segít a régi önbizalmam visszaépülésében ami el kell mondjam egyre inkább közeledik a 60/70% felé ami már igen csak nagy haladás. Az olyan embereket akik csak lehúzni és elnyomni tudnak akár szóval is igyekszem kizárni a látókörömből és csak a saját fejem után menni. Emlékszem anno is volt itt egy 'kedves' olvasó aki valódi kiléte felfedése nélkül tett arra vonatkozóan megjegyzéseket amiről egyrészt semmit nem tudott másrészt minden másról amibe beleköthetett.Ezek között azt is felvetette ,hogy csak béna manga rajzaim vannak és a rajzolásról valójában semmit nem tudok hát tessék akkor vessünk egy pillantást a mostani 'nem manga'! stílusú rajzaimra: )

Hát szerintem tény ,hogy nem tökéletesek de azért azt ,hogy rajzolni nem tudok túlzás állítani.Tény ,hogy rengeteget kell tanulnom de azért akinek nem tetszik csináljon jobbat: )

Na jó nem akarom végig ilyen támadó hangon írni ezt a postot csak igyekszem ezeket a tanúságokat még jobban megerősíteni magamban ,hogy igenis ha akarok akkor tudok mert ott van bennem a lehetőség , a kitartás és az akarat.
Ezért is vágtam bele az ékszerkészítésbe ,hogy minden területen kipróbáljam magam és hát mindig is szerettem volna egy saját márkát is a rengeteg dolog közül amit még kitűztem magam elé és hát azt valahogy el kell kezdeni:) Pláne mert a művészeti ágazatokban ha az ember kezdeni akar valamit akkor oda kell tennie magát;)
Hát többet én sem fogok habozni .ALig várom ,hogy felvegyenek valamelyik képzésre és tanulhassak végre ..azt amit szeretek!

Szóval a masnikra visszatérve anya beszerzett nekem rengeteg anyagot és bele is fogtam a dologba .Bár nem igazán szeretek varrni de lekötött az alkotás így ez a keserű szájíz a technika miatt el is tűnt pillanatok alatt és egymást követték a masnik^^


De persze csak így ezek a masnik még olyan snasszak voltak így eszembe jutott az a pár süti amit még pár nappal ezelőtt készítettem így gondoltam összekötöm a 2 technikát és az ötvözésből ezek születtek^^


de itt még nem volt vége ugyanis kaptam egy megrendelést 3 szett masnis ékszerre így azt hiszem szinte kimerítettem az összes lehetőséget masnis ékszerek elkészítésére^^
Fogtam magam és képeket is csináltam az elkészült apróságokról:

Mindezek után mivel a gyurmát is hiányoltam gondoltam csinálok abból is valami finomságot és akkor jött az ötlet ,hogy a kedvenc sütimet is megalkothatnám miniben ami nem más mint a mignon*-*
Szerintem egész gusztusosak lettek ^^szóval büszke voltam magamra ,hogy ennyi mindent létrehoztam pár nap alatt és viszonylag jó dolgokat.

A lényeg ,hogy egészen feltölt az ékszerkészítés de most már ideje lenne a portfóliómat is összeállítani a felvételire.Szóval az elkövetkezendő napokban hetekben igyekszem majd inkább a rajzra koncentrálni mert vészesen közeledik a gyakorlati és alkalmassági vizsga időpontja^^

A hétvége pedig elárulhatom ,hogy ismét csodálatos volt és imádom az én hercegemet<3

pacsi minden kedves olvasónak^^

Álomháború 1.rész

Ajánlanám az olvasáshoz az alábbi link megnyitását(zene)

2013 június 13.án kitört a háború..

Semmit nem értettünk ,semmit nem tudtunk egyetlen dolgot éreztünk és az a félelem volt. Nem értettük ,hogy egy olyan csöpp ország mint a miénk ,hogyan válhatott háborús tűzfészekké .Mind azt gondoltuk ,hogy az egészből semmit sem tapasztalunk majd csupán a híradásokból értesülünk majd a szörnyűségekről…de egy fél év sem telt bele és már karnyújtásnyira voltak tőlünk az ellenséges csapatok.

Vidékre utaztam nagymamám házába egy kis faluba a bátyámmal és néhány rokongyerekkel. A szülők úgy gondolták ,hogy ott jó helyen leszünk. Alig töltöttünk el ott néhány napot és már a telefonos hálózat valamint a média is zárlatot hirdetett. Nem tudtam elérni édesanyámat ,hogy jól vannak e..a legrosszabbtól tartottam. Hiányoztak ..és a barátaim is mindenkiért aggódtam egytől egyig még azokért is akiket nem is szerettem annyira. Hirtelen mindent máshogy kezdtem látni.

Aztán az egyik napon nagymamám kiabálva rohant az utca felé ,hogy fussunk mert jönnek a katonák..a távolból már fosztogatás,sikolyok és fegyverropogás hallatszott. Kétségbeestem ..

Az első gondolatom az volt ,hogy biztosan az igazolványainkat veszik el először ..A tévében hallottam ,hogy mielőtt megölik a civileket vagy épp elhurcolják őket megsemmisítik az igazolványaikat ,hogy hírmondó se maradjon a létezésükről. Utolsó szálig ki a akartak minket irtani.

Felkaptam a nappaliban lévő asztalról az igazolványom és a hátsó kertben lévő cseresznyefa felé rohantam .Hirtelen hátranéztem és már láttam is a katonákat ahogy átvetik magukat a kapun és szaladni kezdenek a ház felé. Gyorsan beledobtam az igazolványom a fa mögött lévő kútba ,hogy ne találják meg és rohanni kezdtem az üvegház felé ahol nagymamám paradicsomot és egyéb zöldségeket termesztett . Végigfutottam a tyúkól mellett fel egészen a kert legvégéig végig a napraforgók között a kitaposott keskeny földúton. Kinyitottam a kert végén lévő vaskaput és benéztem a kert mögötti erdőbe..Emlékszem kiskoromban ,hogy féltem attól a helytől ,mindig hangokat hallottam az erdőből és soha nem tudtam pár percnél tovább ott maradni .Beléptem és átverekedtem magam a jungel-szerű fenyves erdőn és kiértem a búzatáblához. Gyönyörű volt mint mindig az év ezen szakában ám most nem volt időm rá h elmerengjek a látványon. Nem néztem hátra ,rohanni kezdtem egyenesen előre ,még soha nem szaladtam ilyen gyorsan .Nem néztem hátra,nem mertem hátranézni ..féltem ,hogy meglátok egy katonát fegyverrel a kezében és mozdulatlanná válok a félelemtől..akkor már semmi esélyem sem lett volna..ezért csak futottam..futottam ahogy csak a lábam bírta. Elértem a búzatábla végéhez és megálltam .Pár percig némán álltam háttal a szörnyűségeknek és akkor egy pác percre elgondolkodtam..vajon a többiek el tudtak menekülni? Vagy egyedül maradtam? Mihez kezdjek most? Talán vissza kéne fordulnom. Csakúgy cikáztak a gondolatok a fejemben mire végül megfordultam.

A sárga gabonatáblát láttam és az erdőt..felett itt-ott még látszódott az ég kékje de a füst mindenhol gomolygott felfelé a falu felett és betakarta az égboltot a sötétség..még mindig hallottam fegyverropogást .

A szellő végigsimította arcomat és hulló könnyeimet lesöpörte arcomról. A lábam remegni kezdett és összeestem ..sírtam.. nem értettem semmit..csak ott ültem összeroskadva és arra gondoltam ,hogy észreveszik e ,hogy elmenekültem..és sikerült e a többieknek is elfutniuk Aztán egyszercsak hátrapillantottam mert zajokat hallottam a hátam mögül és megláttam őket. Egytől egyig mind ott álltak előttem sértetlenül.. Ekkor nagy kő esett le a szívemről de kiáltásokat hallottam az erdő felől és gyorsan rájuk szóltam ,hogy bukjanak le. Mind ott ültünk a másfél méteres búzakalászok között és reménykedtünk h nem jönnek felénk. Aztán végülis elhalkultak a hangok .

Két teljes napot töltöttünk ott a búzatábla végében .Nem tudtuk hová menjünk tudtuk ,hogy a katonák most pár napig a faluban lesznek amíg mindenkit megtalálnak és kifosztják a házakat de Dél felé sem mertünk elindulni mert féltünk ,hogy érkező csapatokba botlunk .Így ott maradtunk Az éhségre nem is gondoltunk a félelem szinte kioltotta bennünk ezt a szükségletünket, inni pedig volt mit mert egy kis tavacska volt nem messze búvóhelyünktől. .Szerencsére az éjszakák nem voltak hidegek mivel a nyár közepén jártunk és a nyári záporok időszaka még nem érkezett el. Így mondhatjuk ,hogy valamelyest nyugodtan teltek az éjszakák .A falu felől egyre kevesebb hang szállingózott és a fények is elhalványodtak a második éjszakára. Így úgy gondoltam ,hogy a harmadik éjszakán már megközelíthetjük az erdő felől a házakat.

Óvatosan indultunk el mire leszállt az éj .Nem hallottunk egy hangot sem így egyre inkább felbátorodtunk néhányan mikor elértük a kerteket már szaladtak a házak felé. Én nem mertem ,gyanús volt nekem ez a csend és nyugalom a két nappal ezelőtti borzalmakhoz képest. Majd beértem a házak közé és éppen az egyik ház erkélyére pillantottam fel amikor hirtelen megjelent egy alak a sötétben ,a kezében hatalmas penge csillogott.. Hirtelen mozdulatokkal felém indult és akkor láttam ,hogy egy velem egykorú fiúról van szó. Felemelte a pengét és felém vágott vele, hirtelen megrökönyödtem .Nem értettem mit akar tőlem hiszen nem tűnt katonának mégis bántani akart. Meg akartam tőle kérdezni de a meglepettségtől és ijedtségtől egy hang sem jött ki a számon. Az egyik vágása célba talált és a vállamon véres cseppek indultak el a föld felé. A sebre néztem és mire fölvetettem tekintetem egy másik fiú is ott termett aki a támadómnak esett .Én a földre estem és próbáltam távol maradni a küzdelmüktől. Hallottam ,hogy néhány szót váltottak de csak annyit értettem ebből ,hogy a védelmemre kelt alak azt mondja ,hogy: Ne merj a lányhoz érni.

Most már tényleg nem tudtam ,hogy hová csöppentem és mit akar ez a kettő tőlem. Aztán egyszer csak a hősöm végzetes csapást mérhetett ellenfelére mert az elmenekült egy pillanat alatt. Azt hittem a szemem káprázik vagy a sötét miatt nem jók az érzékeim de mintha szó szerint köddé vált volna.

Felém indult a még mindig ismeretlen alak és lassan lehajolt hozzám akkor láttam meg ,hogy milyen gyönyörű sötét szemei vannak .Egészen elvesztem a tekintetében így szinte megrökönyödtem mikor egy pillanattal később már az ölében hevertem és elindult velem az egyik ház felé. Lenézett rám és megkérdezte jól vagyok e .Némán néztem rá és még mindig csak azon töprengtem ki ez és mi volt ez az előbb. Látta rajtam ,hogy kisebb sokk ért ezért mást már nem is kérdezett. Annyit mondott ,hogy biztonságos helyre visz.

Egy pillanattal később már egy kivilágított padlástérben voltunk .Letett és akkor tört ki belőlem a kérdések áradata.

-Ki vagy te és mi volt ez az egész ? Ki volt az a másik alak és miért akart megölni? Hogy kerültünk ide egy pillanat alatt és miért mentettél meg?

-Egy köszönöm is elég lett volna kishölgy- válaszolta önelégülten mosolyogva.

Elpirultam szégyenemben ,hogy még csak meg sem köszöntem neki amit értem tett és lehajtott fejjel annyit mondtam neki ,hogy jó ,hogy jött.

Megint csak megjelent a szája szélén az az önelégült mosoly és felém indult. Hátrálni kezdtem mert valamiért féltem is tőle nem tetszett nekem ez a határozott stílus. Előttem termett és megfogta a csuklómat. Gyengéden magához húzta és a másik kezét a sebemre tette.

Rettentően zavarba jöttem attól ahogy rám nézett, úgy éreztem belém lát. Mivel világos volt a padláson alaposan szemügyre vehettem. Amíg tartott egészen közelről megvizsgáltam az arcát. Gyönyörű fehér bőre volt és sötét hosszú haja. Tőlem egy pár centivel magasabb volt és úgy tűnt h eléggé edzett mert széles vállai voltak és a harcból is kiderült ,hogy egészen erős lehet és valamilyen különös képességgel rendelkezik ahogyan a támadóm is . Elpirultam és igyekeztem nem nézni rá mert valamiért remegtem minden érintésétől . Melegséget éreztem a sebemnél és mikor a kezét levette már semmi sem maradt a helyén. Ámulva bámultam , a szemeim kikerekedtek és hitetlenkedve tapogattam a kezemet ,hogy hova tűnt az a pillanatokkal ezelőtt még vérző seb a helyéről. Elég nevetségesnek tűnhettem mert mire ismét ránéztem már nem csak mosolygott de nevetni is kezdett…Sértődötten néztem rá mire abbahagyta a nevetést és tovább mosolygott majd annyit mondott :

-Kegyed igazán mulatságos teremtés.

Folytatása következik..

Új alapanyag

Gyerekek hát én annyira élvezem ezt az ékszer-,kiegészítő készítés dolgot ,hogy bele is merültem jobban és utánanéztem ,hogy milyen anyagokat,technikákat tudnék még használni a bonyolultabb elképzelésekhez így jutottam el a zsugorfóliához ami egy nagyon ötletes kis dolog és állítólag nagyon népszerű: o bár én most hallottam róla először de nem is vagyok túl jártas a kézműves technikák világában.
Kipróbáltam és nagyon megtetszett mondjuk elég drága de rengeteg mindent ki lehet belőle hozni. Az elsőt amit csináltam el is rontottam rögtön miután készen lett:"D de nem szomorodom el természetes ,hogy elsőre semmi sem sikerül ki kell tapasztalni a dolgokat és ha belejövök máris zökkenőmentesebb lesz az egész^^*-*
Olyan érdekes ,hogy most ahelyett ,hogy 'Jajj hagyjuk inkább az egészet ,úgysem megy.' arra gondolok ,hogy: 'Nembaj addig csinálom amíg tökéletes nem lesz.'ebből is látszik ,hogy kezd visszatérni belém a régi vitalitás.Ki fogom zárni az olyan embereket/véleményüket akik csak 'elnyomni' akarnak. ÉN igenis rengeteg mindenre képes vagyok ha akarom márpedig akarom és ne mondja nekem senki azt ,hogy én bármihez is kevés lennék .
A nyelvvizsgám is most derült ki ,hogy meglett szóval nagyon nagy kő esett le a szívemről^^
NAde ez csak ilyen szösszenetnyi bejegyzésnek szántam mert megyek kutyusokat rajzolni^^
Íme a ma elkészült darabok:

Remélem tetszenek^^

Újdonságok^^

Nos hát ahogyan azt a cím is sejteti valami megint a régi lett és ez esetünkben nem más mint a hajszínem. Megint változtattam mert ,hogy őszinte legyek már sehogy sem volt jó,úgy értem sehogy nem éreztem jól magam a bőrömben.Ez a stresszes időszaknak és az egyébként is hullámzó hangulatomnak is köszönhető .BEfestettem pinkre de valahogy hiába h tetszett nem volt erőm a bunkó népek primitív beszólogatásait hallgatni és gyorsan meg is változott a véleményem a hajamról. NEm gondolom ,hogy annyira kirívó lett volna sajnos az extrém fogalma nálam még ez mindig nem közelíti meg azt amit ez a körülöttem élők szerint jelent.
Lényeg a lényeg ,hogy ez kiváltott megint csak egy elég mélyre ívelő hullámvölgyet de sebaj mert kikecmeregtünk belőle megint csak^^Úgyhogy most visszatértünk a hajam egészségének érdekében a sötétszőkéhez .
Íme

Az össze vissza firkált kép miatt elnézést de sajnos az internethasználók körében egyre több az idióta fogyatékos aki poénnak találja más képét ellopni és felhasználni azt.

El kell ,hogy mondjam ,hogy most jól érzem magamat: ) Remélem így is marad nem úgy mint legutóbb.Úgy gondolom mindenkinek szüksége van néha a nagy változásokra hiszen nem szabad beleolvadnunk a hétköznapi életbe és a lelkünknek is felfrissülés ha néha újjászületünk mint a főnixmadár. Mikor már tényleg semmi nem jó és úgy érezzük ,hogy minden monotonná vált vagy csak egyszerűen túlságosan is megszoktuk a tükörképünket nagyon is nagy hangulatbeli változást válthat ki egy ilyen külső változtatás.
Persze ez elsülhet jól is rosszul is mint ahogyan az mindkét esetben nálam megtörtént. A hajamnak egyébként is pihennie kell egy kicsit mert évek óta festem és eléggé eltöredezett .


Az ékszerkészítéssel is továbbhaladtam már pár embernek birtokában is áll egy -egy általam készített ékszer leginkább rózsás gyűrű aminek nagyon örülök mert igazán jó érzés volt látni,hogy tetszik az embereknek a munkám. Hiányzott ez az érzés mert mostanában nem igen mutattam meg magam semmilyen készségemet illetően.TEhát most akkor mutatnék pár képet az új ékszerekről: )
Másik dolog ,hogy én néha hihetetlenül elviselhetetlenül puffatag tudok lenni .Szegény Dani már nem tudom ,hogy hogy tud mindig ilyen elnéző lenni mert engem elviselni paprikásabb hangulatomban nem tartozik az egyszerűen megoldható problémák közé. Ebből persze adódnak konfliktusok amik általában egyoldalúak mert én idegeskedek mindenen és egy angyal ,hogy sosem fordul el tőlem még ilyen pillanataimban sem ..szóval szeretnék bocsánatot kérni tőle persze nem itt mert már megtörtént és tudom ,hogy nem haragszik rám de én mégis úgy érzem ,hogy ezt a hétvégét is nagyon elrontottam:/ Olyan dolgok miatt vagyok szomorú amikkel foglalkoznom is felesleges ..olyan emberek miatt akik meg sem érdemlik ,olyan dolgok miatt amiken nem tudok változtatni ..és ez így nem jó:/
Lényeg a lényeg ,hogy a szerelmem mindenben mellettem áll és nagyon is hálás vagyok érte ,hogy egy ilyen ember áll mellettem és végre biztos lehetek abban ,hogy van 1 valaki akire mindenben számíthatok.

és én őt igazán
S Z E R E T E M

és mindenhol szíveket látok de ez valami hihetetlen ez a kép a kapunk mellett készült,de váratlanul jelennek meg szívek mindenhol körülöttem bár ez kissé nevetségesen hangozhat de legutóbb még a sonka is szív alakú volt amit a szendvicsembe tettem.

V A R Á Z S L A T O S
^^