Nemrég értem haza,kint voltunk a lányokkal egy kicsit beszélgetni a városban.Beültünk egy ,hát minek mondjam..szórakozóhelynek nem izgi,sörözőnek nem elég vidéki szóval ilyen beszélgetős,kanapés,sörös boros hely.Utána a 22:30-as busszal jöttem és a buszon végig sötét volt.ELmélkedtem megint magamban.(Mint mindig)
Rájöttem ,hogy mi az én hülyeségem vagy szenvedélybetegségem vagy nem is tudom eddig nem jött jól..,annyira nem fogalmazódott meg bennem de megpróbálom leírni.
Hiába nőttem fel ,komolyodtam meg,látom át a régi dolgokat még mindig őrületesen naív vagyok,eddig tagadtam de most mit szépítsük ..ha másban legalább ebben nem lettem sem okosabb ,sem megfontoltabb ,sem reálisabb.Múltkori bejegyzésben inkább a kiábrándultság kapott hangot de valamit nem értek.Akárhányszor csalódom mindig valahol ott van bennem ,hogy "Ember küzdj és bízva bízzál!"
Már a múltkor is írtam ,hogy min nőttem én fel? DISNEY-n!..
Ez annyira vicces és találó ,hogy be kellett ide tennem.
Aztán később meg mit néztem?
ANIMÉT! és mit olvastam MANGÁT!Ráadásul milyet?: D
Aztán később meg mit néztem?
ANIMÉT! és mit olvastam MANGÁT!Ráadásul milyet?: D
Ha nagyon kocka mód szeretnék fogalmazni mondhatnám ,hogy HEADSHOT.
és mi lett ebből?..
Ha jobban belegondolunk nem is olyan meglepő,hogy ennyiszer a fejemre ejtettek.
Az a helyzet ,hogy..eddig vagyis mindig.. pontosan azért mert egy ilyen "varázslatos szerelem" képzeletvilágban éltem/élek minden érzelmet 100%ig akartam megélni.Mármint teljes szívvel szeretni úgy igazán odaadón,hűségesen,szenvedélyesen mert mindig úgy éreztem ez most az én mesém,mangám,történetem amiben végre én vagyok a főszereplő nem csak egy külső szemlélő.Amiben én vagyok a lány aki csodálatos szerelembe esik egy nagyszerű férfival és ha nem is gondmentesen de igazi érzelmekkel élik a kis életüket.
Ezért is nem foglalkoztam én olyan dolgokkal minthogy pl. Ne kezdj nálad fiatalabbal ,mert éretlen és kell neki a TAPASZTALAT.
MErt egy olyan "hitvilágban" ahol a szerelemhez csak a szerelem kell ott ilyen dolgok szóba sem jönnek.Hogyan is jönnének?..
Ha jobban belegondolunk nem is olyan meglepő,hogy ennyiszer a fejemre ejtettek.
Az a helyzet ,hogy..eddig vagyis mindig.. pontosan azért mert egy ilyen "varázslatos szerelem" képzeletvilágban éltem/élek minden érzelmet 100%ig akartam megélni.Mármint teljes szívvel szeretni úgy igazán odaadón,hűségesen,szenvedélyesen mert mindig úgy éreztem ez most az én mesém,mangám,történetem amiben végre én vagyok a főszereplő nem csak egy külső szemlélő.Amiben én vagyok a lány aki csodálatos szerelembe esik egy nagyszerű férfival és ha nem is gondmentesen de igazi érzelmekkel élik a kis életüket.
Ezért is nem foglalkoztam én olyan dolgokkal minthogy pl. Ne kezdj nálad fiatalabbal ,mert éretlen és kell neki a TAPASZTALAT.
MErt egy olyan "hitvilágban" ahol a szerelemhez csak a szerelem kell ott ilyen dolgok szóba sem jönnek.Hogyan is jönnének?..
és most lefekszem aludni mert fáj a szemem a cigifüsttől...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése