szerda, január 18

A főnix feltámad poraiból.


Amikor kicsi voltam,olyan 5 éves talán ..láttam a tévében egy filmet amiben egy beszélő főnix is szerepelt.Nem emlékszem a sztorira ..sőt igazából semmire csak a főnixre..mivel kicsi voltam , a madár mégis megmaradt bennem és nem felejtettem el. Ahogy nagyobb lettem sem tudtam semmit róla csak annyit ,hogy mitológiai lény de valahogy úgy éreztem ,hogy valami közöm van ehhez a madárhoz. Ez hülyén hangzik de máig így van. Gondoltam éppen itt az ideje ,hogy végre utána olvassak bővebben mi is lenne ez ha már ennyire elválaszthatatlannak érzem magamtól.

Szóval beírtam a Googlebe,hogy főnix és a következőket találtam:

A madár ahogyan mondtam mitológiai lény és egészen az egyiptomiakig visszamenően létezett.Sőt! az Ókorban egész Eurázsiában.Róma,Görögország, India és Kína kultúrájában is elterjedt a mítosza.Mindenhol máshogyan ábrázolták :az egyiptomiak szürke gémként,a kereszténységben sas,fácán, a kínaiaknál páva.

(Az én hitvilágomban leginkább sasra hasonlít)

Minden kultúrában máshogy szól a története ebbe nem szeretnék belemenni mert akkor átcsapna másolásba a dolog akit érdekel ezen a linken utánanézhet: itt

Annyi mindenhol közös,hogy a főnix képes újjáéledni poraiból.

„A modern kultúrában és irodalomban főnixmadár az újjászületés, a halál utáni megújulás és megerősödés jelképe. Egyes legendák szerint a főnixmadár sebei maguktól begyógyulnak, ezért a madár gyakorlatilag elpusztíthatatlan. A főnix a tűz és az istenségek szimbóluma is.”

Ahogy egyre többet olvasgattam kezdtem megérteni miért is érzem magamat ennyire közel a főnixhez.Rákerestem még egy pár helyen amikor is találtam egy olyan oldalt ahol egy női önmegvalósítás specialista ír a főnixről mint szimbólumról.

Olvastam olvastam amíg eljutottam idáig:

Az asztrológiában a Plútó és az Uránusz bolygói tartoznak hozzá, előbbi mély, átható átalakulást hoz, utóbbi erőteljes és gyors változással, villanásszerű változással jár. A jegyek közül a skorpió és a vízöntő tartoznak hozzá.

Háhááá micsoda véletlen mi is az én csillagjegyem ?A skorpió,ami pedig ugye a tűz jegyhez tartozik,ami meg ugye a főnixhez kapcsolódik megint.

Ahogy még tovább olvastam egyre jobban úgy éreztem ,hogy ez az egész nagyon is kapcsolódik hozzám. Bemásolom mert ha azt kérem most kattintsatok át és olvassátok el nem biztos ,hogy az úgy jó lesz szóval :D


A képen (legfelül!) egy színes tollú FŐNIX, a lélek madara látható, amint felszáll a hamvaiból.Alatta szétrombolt világ terül el, amelyből felszabadította magát. Csak akkor képes megszületni, ha egyetlen tégla sincs már a helyén. Csak miután a régi házat teljesen lebontották, lehet megépíteni helyére az újat. A metamorfózis mindig magában foglalja a régi letűnését, ami tulajdonképpen az új előfeltétele. A lélek számára ez a folyamat megújító erejű, az egó számára azonban nagyon is fájdalmas és akár destruktív is lehet. Ugyanakkor így lehetséges a régi helyén új talapzaton újat alkotni, építeni.

Megérett a helyzet az elengedésre, ha…

Érzed és tudod, hogy régi elképzeléseid és gondolataid már halálra vannak ítélve, de még mindig ragaszkodsz hozzájuk. Nem akarod észre venni, hogy már számodra is idejétmúltak. Bizonyos értelemben valami “halott” dologhoz ragaszkodsz. Lelked pillanatnyilag fogoly, a lélek madara lassan elpusztul a szabadság hiánya miatt. Számolnod kell azzal, hogy ha kinyitod kalitkája ajtaját, régi életformád és struktúrád összeomlik, te pedig egy nagy halom por és hamu előtt állsz majd.


Mi tévő legyél?

Nyilvánvalóvá válik, hogy az életedben, kapcsolatodban semmi sem marad úgy, ahogy régen volt.Utad egy elmúlási folyamaton vezet keresztül, amiből csak akkor tudsz főnixmadárként kiemelkedni a hamuból, ha megvan a bátorságod a régi dolgok feladására. Felemelkedés csak letűnés után következhet be. Életed régi alakjaiból csak akkor születnek újak, ha azok először, mint a hulladék elbomlanak.

Ha önmagad nem engeded el, nem kezded lebontani, szétbontani a régi (lég)várat, akkor megteszi neked ezt a “kegyet” az élet. Mégis kisebb fájdalommal éled meg, ha elébe mész a folyamatoknak és Te engeded el a menni akarót.
Hová érhetsz el?

A Főnixmadár gyönyörű, csillogó színekben röppen fel a múlt romjaiból – életed egy szakasza lezárult. Lelked felszabadította magát merevségéből. Most már megérti, mit jelent egy életen belül meghalni, és újjászületve elkezdeni egy új életszakaszt. Új élet kezdődik, újra szabadon szárnyalhat lelked madara és követheti szívének hívását.:)

Szóval egyértelműen úgy vélem ,hogy alapja volt annak ,hogy én felfigyeltem a főnixre még anno 5 évesen és úgy érzem ,hogy ha valamiből erőt tudok meríteni a szerető embereken kívül akik körül vesznek akkor a hit abban ,hogy belülről én egy főnix vagyok és képes vagyok újjáéledni poraimból akármilyen megpróbáltatás ért mert ha se szebb se okosabb nem is vagyok mint más de lélekben erősebb vagyok: )

Szárnyalj hát szabadon és kövesd a szíved szavát!

De előtte rombold le azt, ami fogva tart…gyászold meg és engedd el teljesen…


Forrás:http://www.noionmegvalositas.hu/noi-onmegvalositas/a-fonixmadar/

6 megjegyzés:

  1. Csodálatos a blogod.
    Egyszerűen megúnthatatlan.
    Már régebb óta olvasom és még mindig elkap 1 titokzatos erő és rabul ejt. : )
    Csak így tovább.


    Izgatottan várom a következő bejegyzésed :).




    UI: Naponta nézem a bloogod és izgatottan várom mit írsz aznap :)

    VálaszTörlés
  2. Hát elfogult megjegyzés de mindenesetre nagyon kedves: ) Köszönöm szépen

    VálaszTörlés
  3. Elolvastam a blogot amit ajánlottál, és tényleg nagyon jó, nagyon érdekelnek az ilyen témájú írások. És igen ezen én is elgondolkodtam már nem egyszer, de itt viszonylag jól le van írva, meg van fogalmazva a szomorú valóság.
    Te pedig az én helyzetembe a főnixmadaras bejegyzéssel találtál bele nagyon. Említettem is hogy kicsit bonyolult a helyzetem, 3 éve nem tudok elengedni valamit amit ha racionálisan gondolkodok el kéne... és egyre több megerősítést kapok efelől, csak hát nem egyszerű...
    Viszont egyre inkább inspirálva vagyok arra hogy én is elkezdjek blogolni, de még egy kicsit gyűjtöm az erőm. És az hogy nem vagyunk annyira kevesen? Mihez képest... naponta legalább 10x megfordul a fejemben a gondolat hogy nem akarok ezen a bolygón élni, olyan emberek miatt akik nem képesek emberek maradni az állatok között, és sorban látom veszni őket...
    Na de egy szó mint száz nagyon tetszett a blog, és próbálok elmélkedni rajta, meg a főnixes dolgon is :D

    VálaszTörlés
  4. Ja és persze még valami: az írásból ami legjobban megfogott gondolat az a jó emberré váláshoz a szenvedésen keresztül vezet az út. Ez egy nagyon fontos gondolat szerintem, és egyben kapaszkodó is, szertném azt hinni hogy bölcsebb leszek ezek alatt az évek alatt, vagy legalábbis a saját hibáimra jobban tudok figyelni, és túladni rajtuk. A szenvedés is egyfajta zarándoklat, akár tudatos akár nem, és persze ami nem öl meg, az megerősít. Ezzel igazából csak az a gond hogy nem látom a végét. Mert mit érek azzal hogy adott esetben letisztulok, vagy őszinte, jó ember leszek? Igazából már most látom hogy nem megyek semmire az életfelfogásommal, csak kihasználnak, mind emberként, mind párkapcsolatban. Hiába tartom magam a szigorú értékrendemhez (ami szerintem nem szigorú, nyílván úgy gondolom hogy mindenkinek így kéne viselkednie) ha mindenki más szembemegy velem, engem meg csak sodor az ár. De elég makacs vagyok ahoz hogy minél jobban sodor, annál inkább nem engedek belőle(m). Ezáltal persze még több szenvedésre kényszerítve magam. De miért csinál ilyesmit az ember? Miért hajtja magát szenvedésbe? Az egyik okom nyilvánvalóan az hogy nem tudok megváltozni, nem is akarok, próbálok "ember maradni az állatok között". A másik ok pedig a remény, ami egyben a maga a vágy is. Azok az emberek akik feladják az úgymond emberi normáik, cserébe boldogabbnak érzik magukat, amolyan instant leves módjára kapják a boldogságot. Gondolok én itt mindenféle emberi bűnre, de leginkább arra hogy belépnek a pénz és a szex által irányított buborék társadalomba, mint ahogy ez a mai fiatalokra egyre inkább jellemző. Ez viszont nem adja meg nekik az igazi boldogságot, csak egy látszatot, egy takarót, közben pedig nem tudják hogy mi a baj. Olyan ez mint a drog, egyre jobban elsüllyednek benne, egyre több kell mindenből, drágább cuccok, jobb nők, több izom, nagyobb mell... és ha megszerzik őket kezdődik előlről, hiszen csak átmeneti a boldogság... De ők elhiszik hogy erről szól az élet, és azt is elhiszik hogy boldogok, az ember magát ejtette csapdába, ez az élet olyan mint egy emeberek által létrehozott mátrix. De! Ezzel szemben ott vannak az olyan emberek mint én, akik azon túl hogy nem képesek feladni értékrendjüket, és beállni egy fogyatékos társadalomban a látszat boldogságért, abban reménykednek hogy megtapasztalhatják az igazi boldogságot. Amire nagy esély van, hogy soha nem fogják... de a remény, és a vágy az amiből táplákoznak, másuk nem is nagyon van. De ha egyszer sikerül elérni, mennyivel boldogabb lesz egy ilyen ember mint egy zacskós levest választó? Számokban nem hiszem hogy ki lehet fejezni... De meg is szenvedett érte, és itt el is jutottam a kiváltó gondolathoz.

    Atya ég kicsit megszaladtam xD csak egy sort akartam írni... lehet tényleg el kéne kezdenem blogolni, remélem nem baj hogy ennyi mindent írtam ide indokolatlanul, de kiszaladt belőlem, mert ilyen dolgokat nem igazán tudok elmondani senkinek aki felfogná, vagy érdekelné...

    VálaszTörlés
  5. Ne haragudj de annyit írtál ,hogy betette SPAM-be a megjegyzésed most túrtam elő.Igazán elkezdhetnéd már a blogolást tarot sőt!!Nagyon is neked való lenne imádom olvasni ahogy fogalmazol: ))arról nem is beszélve ,hogy úgy látszik nagyon sok az egyetértés közöttünk.Ahogy olvastam a megjegyzésed(eztahosszút) is azon gondolkoztam ,hogy mennyire fura ,hogy ennyire hasonlóan látjuk a világot.Kíváncsivá tettél: )

    VálaszTörlés
  6. Öhöm...izé... én meg csak annyit írnék,hogy a skorpió szülött vízjegyű,nem pedig tűz...Alapvető...

    VálaszTörlés