2013 június 13.án kitört a háború..
Semmit nem értettünk ,semmit nem tudtunk egyetlen dolgot éreztünk és az a félelem volt. Nem értettük ,hogy egy olyan csöpp ország mint a miénk ,hogyan válhatott háborús tűzfészekké .Mind azt gondoltuk ,hogy az egészből semmit sem tapasztalunk majd csupán a híradásokból értesülünk majd a szörnyűségekről…de egy fél év sem telt bele és már karnyújtásnyira voltak tőlünk az ellenséges csapatok.
Vidékre utaztam nagymamám házába egy kis faluba a bátyámmal és néhány rokongyerekkel. A szülők úgy gondolták ,hogy ott jó helyen leszünk. Alig töltöttünk el ott néhány napot és már a telefonos hálózat valamint a média is zárlatot hirdetett. Nem tudtam elérni édesanyámat ,hogy jól vannak e..a legrosszabbtól tartottam. Hiányoztak ..és a barátaim is mindenkiért aggódtam egytől egyig még azokért is akiket nem is szerettem annyira. Hirtelen mindent máshogy kezdtem látni.
Aztán az egyik napon nagymamám kiabálva rohant az utca felé ,hogy fussunk mert jönnek a katonák..a távolból már fosztogatás,sikolyok és fegyverropogás hallatszott. Kétségbeestem ..
Az első gondolatom az volt ,hogy biztosan az igazolványainkat veszik el először ..A tévében hallottam ,hogy mielőtt megölik a civileket vagy épp elhurcolják őket megsemmisítik az igazolványaikat ,hogy hírmondó se maradjon a létezésükről. Utolsó szálig ki a akartak minket irtani.
Felkaptam a nappaliban lévő asztalról az igazolványom és a hátsó kertben lévő cseresznyefa felé rohantam .Hirtelen hátranéztem és már láttam is a katonákat ahogy átvetik magukat a kapun és szaladni kezdenek a ház felé. Gyorsan beledobtam az igazolványom a fa mögött lévő kútba ,hogy ne találják meg és rohanni kezdtem az üvegház felé ahol nagymamám paradicsomot és egyéb zöldségeket termesztett . Végigfutottam a tyúkól mellett fel egészen a kert legvégéig végig a napraforgók között a kitaposott keskeny földúton. Kinyitottam a kert végén lévő vaskaput és benéztem a kert mögötti erdőbe..Emlékszem kiskoromban ,hogy féltem attól a helytől ,mindig hangokat hallottam az erdőből és soha nem tudtam pár percnél tovább ott maradni .Beléptem és átverekedtem magam a jungel-szerű fenyves erdőn és kiértem a búzatáblához. Gyönyörű volt mint mindig az év ezen szakában ám most nem volt időm rá h elmerengjek a látványon. Nem néztem hátra ,rohanni kezdtem egyenesen előre ,még soha nem szaladtam ilyen gyorsan .Nem néztem hátra,nem mertem hátranézni ..féltem ,hogy meglátok egy katonát fegyverrel a kezében és mozdulatlanná válok a félelemtől..akkor már semmi esélyem sem lett volna..ezért csak futottam..futottam ahogy csak a lábam bírta. Elértem a búzatábla végéhez és megálltam .Pár percig némán álltam háttal a szörnyűségeknek és akkor egy pác percre elgondolkodtam..vajon a többiek el tudtak menekülni? Vagy egyedül maradtam? Mihez kezdjek most? Talán vissza kéne fordulnom. Csakúgy cikáztak a gondolatok a fejemben mire végül megfordultam.
A sárga gabonatáblát láttam és az erdőt..felett itt-ott még látszódott az ég kékje de a füst mindenhol gomolygott felfelé a falu felett és betakarta az égboltot a sötétség..még mindig hallottam fegyverropogást .
A szellő végigsimította arcomat és hulló könnyeimet lesöpörte arcomról. A lábam remegni kezdett és összeestem ..sírtam.. nem értettem semmit..csak ott ültem összeroskadva és arra gondoltam ,hogy észreveszik e ,hogy elmenekültem..és sikerült e a többieknek is elfutniuk Aztán egyszercsak hátrapillantottam mert zajokat hallottam a hátam mögül és megláttam őket. Egytől egyig mind ott álltak előttem sértetlenül.. Ekkor nagy kő esett le a szívemről de kiáltásokat hallottam az erdő felől és gyorsan rájuk szóltam ,hogy bukjanak le. Mind ott ültünk a másfél méteres búzakalászok között és reménykedtünk h nem jönnek felénk. Aztán végülis elhalkultak a hangok .
Két teljes napot töltöttünk ott a búzatábla végében .Nem tudtuk hová menjünk tudtuk ,hogy a katonák most pár napig a faluban lesznek amíg mindenkit megtalálnak és kifosztják a házakat de Dél felé sem mertünk elindulni mert féltünk ,hogy érkező csapatokba botlunk .Így ott maradtunk Az éhségre nem is gondoltunk a félelem szinte kioltotta bennünk ezt a szükségletünket, inni pedig volt mit mert egy kis tavacska volt nem messze búvóhelyünktől. .Szerencsére az éjszakák nem voltak hidegek mivel a nyár közepén jártunk és a nyári záporok időszaka még nem érkezett el. Így mondhatjuk ,hogy valamelyest nyugodtan teltek az éjszakák .A falu felől egyre kevesebb hang szállingózott és a fények is elhalványodtak a második éjszakára. Így úgy gondoltam ,hogy a harmadik éjszakán már megközelíthetjük az erdő felől a házakat.
Óvatosan indultunk el mire leszállt az éj .Nem hallottunk egy hangot sem így egyre inkább felbátorodtunk néhányan mikor elértük a kerteket már szaladtak a házak felé. Én nem mertem ,gyanús volt nekem ez a csend és nyugalom a két nappal ezelőtti borzalmakhoz képest. Majd beértem a házak közé és éppen az egyik ház erkélyére pillantottam fel amikor hirtelen megjelent egy alak a sötétben ,a kezében hatalmas penge csillogott.. Hirtelen mozdulatokkal felém indult és akkor láttam ,hogy egy velem egykorú fiúról van szó. Felemelte a pengét és felém vágott vele, hirtelen megrökönyödtem .Nem értettem mit akar tőlem hiszen nem tűnt katonának mégis bántani akart. Meg akartam tőle kérdezni de a meglepettségtől és ijedtségtől egy hang sem jött ki a számon. Az egyik vágása célba talált és a vállamon véres cseppek indultak el a föld felé. A sebre néztem és mire fölvetettem tekintetem egy másik fiú is ott termett aki a támadómnak esett .Én a földre estem és próbáltam távol maradni a küzdelmüktől. Hallottam ,hogy néhány szót váltottak de csak annyit értettem ebből ,hogy a védelmemre kelt alak azt mondja ,hogy: Ne merj a lányhoz érni.
Most már tényleg nem tudtam ,hogy hová csöppentem és mit akar ez a kettő tőlem. Aztán egyszer csak a hősöm végzetes csapást mérhetett ellenfelére mert az elmenekült egy pillanat alatt. Azt hittem a szemem káprázik vagy a sötét miatt nem jók az érzékeim de mintha szó szerint köddé vált volna.
Felém indult a még mindig ismeretlen alak és lassan lehajolt hozzám akkor láttam meg ,hogy milyen gyönyörű sötét szemei vannak .Egészen elvesztem a tekintetében így szinte megrökönyödtem mikor egy pillanattal később már az ölében hevertem és elindult velem az egyik ház felé. Lenézett rám és megkérdezte jól vagyok e .Némán néztem rá és még mindig csak azon töprengtem ki ez és mi volt ez az előbb. Látta rajtam ,hogy kisebb sokk ért ezért mást már nem is kérdezett. Annyit mondott ,hogy biztonságos helyre visz.
Egy pillanattal később már egy kivilágított padlástérben voltunk .Letett és akkor tört ki belőlem a kérdések áradata.
-Ki vagy te és mi volt ez az egész ? Ki volt az a másik alak és miért akart megölni? Hogy kerültünk ide egy pillanat alatt és miért mentettél meg?
-Egy köszönöm is elég lett volna kishölgy- válaszolta önelégülten mosolyogva.
Elpirultam szégyenemben ,hogy még csak meg sem köszöntem neki amit értem tett és lehajtott fejjel annyit mondtam neki ,hogy jó ,hogy jött.
Megint csak megjelent a szája szélén az az önelégült mosoly és felém indult. Hátrálni kezdtem mert valamiért féltem is tőle nem tetszett nekem ez a határozott stílus. Előttem termett és megfogta a csuklómat. Gyengéden magához húzta és a másik kezét a sebemre tette.
Rettentően zavarba jöttem attól ahogy rám nézett, úgy éreztem belém lát. Mivel világos volt a padláson alaposan szemügyre vehettem. Amíg tartott egészen közelről megvizsgáltam az arcát. Gyönyörű fehér bőre volt és sötét hosszú haja. Tőlem egy pár centivel magasabb volt és úgy tűnt h eléggé edzett mert széles vállai voltak és a harcból is kiderült ,hogy egészen erős lehet és valamilyen különös képességgel rendelkezik ahogyan a támadóm is . Elpirultam és igyekeztem nem nézni rá mert valamiért remegtem minden érintésétől . Melegséget éreztem a sebemnél és mikor a kezét levette már semmi sem maradt a helyén. Ámulva bámultam , a szemeim kikerekedtek és hitetlenkedve tapogattam a kezemet ,hogy hova tűnt az a pillanatokkal ezelőtt még vérző seb a helyéről. Elég nevetségesnek tűnhettem mert mire ismét ránéztem már nem csak mosolygott de nevetni is kezdett…Sértődötten néztem rá mire abbahagyta a nevetést és tovább mosolygott majd annyit mondott :
-Kegyed igazán mulatságos teremtés.
Folytatása következik..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése