Őszintén-én-

…Most úgy érzem írnom kell..
..most úgy érzem ,hogy tényleg vannak bennem dolgok amiket ki kell írnom magamból.

Jó ideje nem látok magam előtt célt..Lassan egy éve..mondhatnám.Úgy éreztem valami elveszett valami ami engem azzá tett aki vagyok.A lelkesedés ,a kitartó küzdelem,a hit önmagamban.Hittem ,hogy bármit el tudok érni és számomra semmi sem lehetetlen ..persze azért mert kész vagyok érte megküzdeni..vagyis akkor úgy éreztem ,hogy több akarat van bennem mint bárkiben.
Aztán valamit elveszítettem és úgy éreztem ,hogy enélkül a dolog nélkül többé már nem lehetek én ..én.Sok olyan dologba vágtam bele amire még nem voltam kész.Teljesen elhagytam magam.A jegyeimen ez nem látszott.A viselkedésem sem változott feltűnően hiszen az elveihez hű típusú kategóriába tartozom..Valahogyan meg tudtam tartani az átlagom.Talán úgy történhetett ,hogy magam sem akartam tudomásul venni ,hogy valami megváltozott bennem ..folyton azt mondogattam magamnak ,hogy ugyanolyan vagyok mint eddig..de nem így van..nem akartam elfogadni a tényt ,hogy megváltoztam valahogy nem voltam egészen tudatában annak ,hogy én is megváltozhatom.Teltek a hónapok és valahogy minden ugyanolyan maradt..egyre kevesebbet foglalkoztam azokkal a dolgokkal amik azelőtt éltettek.Untam a színjátszást ,a rajzot,nem olvastam regényeket ,sem mangákat se nem néztem animét.Mintha ez az egy év teljesen kiesett volna..semmit nem tettem amivel előrébb jutottam volna..Sok embert megismertem sajnos az esetek 80%-ban csalódtam bennük.Ezért nem is kell már ez a netes barátkozás dolog.Nem kell több álbarát,hazug tetű ember. Nah de nem bosszúskodom mert ugyan mi értelme.Már a múlté .
Teltek a hónapok és mindig arra vártam ,hogy majd jön valami vagy valaki és minden a régi lesz de valahogy..nem akart megtörténni a várva várt csoda. Voltak kisebb reménycsillagok de sosem változtak meg a dolgok.Egyre csak rosszabb lett..kívülről persze ez láthatatlan volt csak 1-2 ember ismerte be ,hogy a mosolyaim nem mindig szívből jövőek.
Aztán pár hónapja csak még rosszabb lett..elkezdtem törni a fejem a jövőmön és pont azért mert igazából nem láttam magam előtt semmilyen célt csak sok –sok elképzelést és vágyálmot így úgy éreztem..vagyis mindig azon töprengtem ,hogy mi lesz velem.A munkám is kicsit az agyamra ment az az éjszakai 12 óra azért kicsit kivesz az emberből .Azelőtt ezen sosem aggódtam pont azért mert rengeteg mindenre alkalmasnak találtam magam ..de ahogyan az önbizalmam egyre mélyebbre süllyedt és egyre negatívabb képem alakult ki a körülöttem lévő világról,az emberekről ,a lehetőségekről,még saját magamról is..valahogy egyre inkább úgy tűnt ,hogy ez sok lesz nekem..Valahogy a régi dolgok ,sértések,bántások,csalódások és az önmagammal vívott harcom felülkerekedtek rajtam és most minden kijött ami eddig bennem volt. Persze igazából még nem voltam készen rá ,hogy mindent feldolgozzak ami még felgyülemlett bennem. Dani és a barátaim végig mellettem voltak /vannak Dia,Vivi, Naila,Olivér köszönöm nektek ,hogy mindig az eszetekben vagyok<3
Szegény Dani látott legtöbbet abból ,hogy mennyi minden is van ami nekem fáj..,hogy mennyi minden van ami okozta azt a sok szomorkodást.Ő értette ,hogy ez nem hiszti és nem kényeskedés ő minden mögé látott és sosem unta meg azt mondani ,hogy szeretlek kicsim és semmi baj ..mert én itt vagyok neked…ő nagyon jól megértette mi a baj.
Végre kisírhattam magamból mindent ami az évek alatt felgyülemlett bennem..

Szóval aztán most úgy érzem ,hogy minden kezd olyan lenni mint régen.Valahogy ahogy néha fekszem Dani mellett és nézem ahogy alszik elgondolkodom mindig ..már nem félek attól ,hogy elveszítem.Mondhatjuk ,hogy szépen lassan megtanít újra bízni..az emberekben ,a világban ,önmagamban.Mostanában megismertem pár embert és van kedvem beszélgetni: o sőt nem támadom le őket menten ,azzal ,hogy nem akarok több barátot. Újra élvezem ha másoknak segíthetek vagy ha legalább azzal ,hogy meghallgatom őket.Kezdek megint optimistán a dolgok elé nézni bár kicsit még félősen.A napokban újra elkezdtünk animézni és ma kiolvastam egy igen gyönyörű regényt.Rajzolni is szerettem volna de úgy elment az idő ..majd holnap^^
Sok mindent megértettem sok minden változott..persze jó irányban is .Itthon ott sürgök forgok ahol lehet..segítek amit tudok és nem idegeskedem azon ha tele van a mosogató.A netes dolgokkal nem igazán fogok már foglalkozni.Mármint utánozzon aki akar meg lopja el a nevem meg a képem meg a haját fesse ugyan olyanra mint az enyém ettől én ugyanaz maradok és az ő baja nem az enyém.Unalmas már a sok hülyeség ,hogy egészen őszinte legyek. Éljétek neten az életeteket 10 éves korotoktól..ti bajotok nem az enyém.Rájöttem ,hogy hiába próbálom megmenteni a világot ez így elég nehéz lesz ..de azért nem adom fel csak valami más utat keresek a ’térítésre’:P

Minden régi kacatot kidobtunk még a padlásról és a pincéből is..nincs több keserű emlék nincs több kacat.Most már úgy érzem ,hogy képes vagyok mindent újult erővel elkezdeni és belevágni mindabba ami előttem áll.Nem fogok keseregni amiatt ,hogy sikerül e az angol nyelvvizsga vagy ,hogy jaj így lesz úgy lesz ,rossz lesz.Kezd elhalványodni bennem a félelem és ..valahogy..olyan érzés mintha valaki mindig fogná a kezem és taszigálna előre akkor is ha valami nem megy akkor is ha úgy érzem nincs remény ..mindig..és tudom ,hogy ez így is fog maradni
..mert nem vagyok egyedül..
…Hiszek benne… és már ez előrelépés nem igaz?:)

(változtatni kéne ezen az oldalon is olyan sötét az egész..hmm hmm)
De nem búsulunk >-< már nem :D szóval nyomjunk valami denszet a végére:


*-*