Kánikulai szösszenet egy csendes délutánról

Fejed szívemen
zakatol szüntelen
halkan pillogok
mondogatom:ne zajongj
hogy védjem nyugalmad
oltalmat adhassak
én neked csak neked.

Zajt hallok hirtelen
hiába csittegem
nem halkul
nem tompul
dobogás szüntelen
zajban elveszem
nyugtodat féltem
Felnézel
Rám nézel
gyönyörű szemeddel
azt súgod
azt búgod

Hagy zajongjon szívem a tiéddel.

lepkék a gyomorban