A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vers. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vers. Összes bejegyzés megjelenítése

csütörtök, április 12

Árny dallamok



Ne hagyd ,hogy sötét árny fejedben mélybe taszítson,
ne hagyd ,hogy a reménytől elszakítson
ne hagyd ,hogy lelkedet félelem démona gyötörje
Állj fel és rémálmaiddal magad szállj szembe.
Ha a sötétben elfog a kétségbeesés s a bánat,
gondolj arra ,hogy melletted szerelmes vitézed állhat.
S ha nincs is melletted, önmagad vitéze légy
s állj ki mindenért miben valaha hited élt.
Nézz szembe a démonnal és tárd ki karjaid
Fogadd el minden félelmed és tisztítótűzzel fond köré ujjaid.
Súgd fülébe,hogy szabad vagy és fogd vér,könny áztatta kezeit
s vezesd magaddal ,s bontsd ki lángoló tollaid..
(saját iromány ..megint):)

péntek, április 6

Hiánya szülte szösszenet




Érezted már,hogy minden amire eddig vágytál
egyszer csak ím előtted áll?
Újabb álom vagy látomás?
Nem tudod felfogni.
Hinni ,bízni lassan már elfeledtél s most újra itt az alkalom elfogadni..
azt hitted nincs ilyen
vagy ha van is csak fikció
ezért tartott féken sokáig a ráció.

Kerested a herceget,
közben végig ott állt melletted,
tengerszín szemével végig figyelte minden léptedet,
arany színű haja söpörte már vállad
és ,hogy mindenben tökéletes azt csak te nem láttad!

Évekig várta ,hogy viszonozd
azt az igaz szerelmet amivel rólad gondoskodott.
Eltelt 10 év és világos minden
Itt az idő,hogy tovább vele teljen.

Itt az idő ,hogy elold a kötelet
,ami eddig a szürke valósághoz köthetett.
Mert itt van valaki ,akinek okod van hinni.
Évekig tartott de sikerült meglelni.

Nincs ok aggódni
szebb minden mint valaha
és nem csak ígéret és üres szavak halmaza.

Valósággá vált egy mese
de itt még nincs vége,
egymásra talált a fantázia két gyermeke.
Érzelmek vihara tornádóként halad
s mindent elsöpör ami útjába akad.


(saját)
Annyira odavagyok érte,hogy nincsenek rá szavak.
Imádlak Mon Amour.

péntek, március 9

Bűnös angyalod



Bűnös angyalod

Úgy érzem elhagyom szárnyaim,
bűnös rosszra vágyom,
pokoli kéj hevétől dübörög ártatlan világom.

Csókod ízét érzem szüntelen,
melynek rabja lettem sötét éjjelen.
Csak téged látlak éjjel ha lehunyom tengerszín szemem.

Kábultan ébredek,ha hajnal virrad,
remegő testem csak lágy hangodra hallgat..
mert álmomban is forró bőrömön érzem ajkad.

Ellenállni többé nem tudok,
jöjj hát s rabold el romlott lelkű angyalod.

(Saját)